Elmaradt bajnoki mérkőzés pótlásaként látogattunk az 1908 SZAC otthonába, ahol fordulatos találkozón végül eggyel gyarapítottuk bajnoki pontjaink számát. Szakvezetőnk értékelt.
1908 SZAC Budapest – Csepel FC 3:3 (1:1)
Pestszentlőrinc, Jv.: Bartis László (Király Szilveszter, Sveda Marcell)
1908 SZAC: Csontos K. – Koritár D., Városi G. (Horváth D. ’77), Malya B., Kozselka Á., Molnár K. (Nagy D. ’86), Major M., Kovács I. (Balogh D. ’46), Diós P., Biczó A., Molnár A. (Váradi Zs. ’67) Vezetőedző: Hargitai L.
Csepel FC: Papp Botond – Bencze Márton, Mohácsik Gábor, Mészáros Roland, Torda Bence (Urbin Martin ’61), Mészáros László (Zsivoczky- Pandel Péter ’61), Vörös Bence (Teplán János ’43), Gauzer Levente (Urbin Márk ’61), Haraszkó Sándor, Németh Zoltán (Mankó Dávid ’86), Takács László Vezetőedző: Nagy Zoltán
Gólszerző: Kozselka Á. ‘7, Malya B. ’47, Balogh D. ’68, ill. Mohácsik Gábor ‘2, Bencze Márton ’57, Teplán János ’60
Nagy Zoltán: – Akár hiszik, akár nem, mi sem így képzeltük el a bajnokság rajtját. Eljött az idő, amikor már picit nagyobb nyomást gyakorolt ránk az elveszített 4 bajnoki pont. Úgy érzem, hogy mindezt az általunk elkövetett hibákból hoztuk össze. A mai mérkőzésre egy becsvágytól túlfűtött társulattal érkeztünk és a találkozó közben kialakult érzelmi hullámvasútból ismét nem mi jöttünk ki jól… A meccs után láttam a teljes apátiát a csapaton, rengeteg elfojtott érzelem és tanácstalan tekintet fogadott az öltözőben, ahol elmondtam nekik, hogy nem engedem, hogy ez a letargia legyen úrrá rajtuk. Mindehhez segítségül hívtam egy régi német elbeszélést, melyben a legendás Münchausen báró a saját hajánál fogva rángatta ki magát a mocsárból de nem csak magát, hanem a vele együtt elsüllyedt lovát is. A hitem továbbra is töretlen, és ha visszanézek a magunk mögött hagyott, közösen megvívott összecsapásokra azt kell mondjam: szakmailag egyetlen csapat sem múlt felül bennünket, ezért én is erősen hiszek az előbb említett német elbeszélésben!