Hiába a rengeteg drukker, a kiváló hangulat, az ünnepi koreográfia, az utánpótláskorúak köszöntése, a fő attrakció nem sikerült. Felnőtt együttesünk döntetlent játszott a Sárvár ellen, s így elveszítette NB III- as tagságát.
Az már ez előző bajnoki játéknapon eldőlt, hogy amennyiben idehaza nem verjük meg a Sárvárt, akkor búcsút kell intenünk a harmadosztálytól, így ennek megfelelően készült a Csepel FC minden munkatársa, a szakmai stáb és a játékosok is. Tudtuk, hogy nem vár könnyű mérkőzés a csapatra, -ráadásul Major Barnabás kapusunk megbetegedett-, de megoldhatónak tűnt a feladat. A szurkolókon mindenesetre nem múlt: hosszú idő után ismét nagyon sokan gondolták úgy, hogy vasárnap délután kijönnek a Csepel Stadionba és buzdításukkal segítik együttesünket a cél elérésében. Dr. Szieben László egykori kiváló kapusunk például a vízilabdában jeleskedő fiával érkezett, hogy támogassa együttesünket. A csepeli ultrák pedig nem mindennapi koreográfiával emlékeztek meg a Csepel 60 éve szerzett utolsó NB I- es bajnoki címéről és egyik képviselőjük a kezdés előtt átnyújtotta csapatkapitányunknak, Fisli Andrásnak az idény legjobb csepeli játékosa díjat. Eljöttek a Csepeli Galambtenyésztők is, akik szokásukhoz híven galambröptetéssel adták meg a hangulatot a kezdéshez, a kezdőrúgást pedig- barátainak köszönhetően- a születésnapos (70.) Ketész Gyula végezhette el.
A találkozó meglehetősen feszült hangulatban indult, az iramra nem lehetett panasz, leginkább csapatunk kezdeményezett, de sajnos komolyabb helyzet nélkül. Sajnos a félidő lefújása előtt néhány perccel elég volt egyetlen apró figyelmetlenség s a Sárvár azonnal büntetett… 0:1
A félidőben a szokásoknak megfelelően minden korosztályos labdarúgó csapatunk legjobbja emlékplakettet vehetett át Märtz Jánostól a Csepel FC SE elnökétől.
A második félidőre beállt Torda Bence, így támadóbb felfogásban léptünk pályára és egyre-másra alakítottunk ki támadásokat, ám azok befejezésébe rendre hiba csúszott… Szórványos támadásainkat a 68. percben koronázta siker, ekkor Kocsis Dávid talált a vendégek hálójába (1:1). Ezt követően mentünk előre, erőltettük a támadásokat, brusztoltunk, a vendégek alaposan be is szorultak, de nem találtuk a kulcsot a jól védő Horváth Brúnó kapujához, így maradt az 1:1, ami azt jelenti, hogy búcsúznunk kell az NB III -tól.
Sajnos nem tudtunk felnőni a nagyon szép számú, kitartóan szurkoló szimpatizánsainkhoz, ami azért is fájó, mert ki tudja mikor sikerül ismét ennyi embert kicsalogatni a Béke téri stadionba.
Felnőtt csapatunk megméretett és könnyűnek találtatott.
Csepel FC – Sárvár FC 1:1 (0:1)
Csepel, Jv.: Takács János (Szilágyi Norbert, Márkus Péter)
G.: Rajzinger P. (’44), ill. Kocsis Dávid (’68)