Ez úttal nem mindegyik utánpótlás csapatunk tudott pályára lépni, de akiknek ez sikerült, azok inkább több, mint kevesebb sikerrel abszolválták a magunk mögött hagyott fordulót.
Borda Viktor: – Nagy izgalommal vártuk ezt a mérkőzést, ugyanis 2018-ban ez volt az első, hazai (csepeli) pályán lejátszandó találkozónk, ráadásul Hinics Róbert jóvoltából vadonat új, hófehér szerelésben futhattak ki a srácok a pályára. Mindíg nagyon nehéz egy olyan meccsre felkészíteni a társaságot, ahol az előjelek biztos győzelmet prognosztizálnak… A találkozónak kimondva, kimondatlanul az lett volna az egyik fő célja, hogy a gólarányunkon tovább javítsunk, ám ez végül csak részben sikerült… A másik, hogy egy olyan összeállításban is kipróbálhassam a csapatot, amilyenben még nem láttam őket játszani. Összességében elmondható, hogy a 6:0 ellenére a gólarányunk javítása nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, de nagyon nehéz úgy értékelni a csapat teljesítményét, hogy arra a játékra, amit mi szoktunk játszni, a pálya talaja sajnos alkalmatlannak bizonyult. Az utolsó passzaink rendre felpattantak, így elég nehéz volt gyorsan és pontosan véghezvinni az elképzeléseinket. De nem akarom csak a pályára fogni a negatívumokat: számos esetben a csatáraink koncentrációjával is akadtak problémák. A látottakkal elégedett vagyok, de a kapu előtti koncentráción és helyzetkihasználáson bőven van még mit javítani!
Jók: Vörös Bence, Szabó Viktor, Győri Barnabás, Kutika Dániel
Pop Richárd: – Magabiztos győzelmet arattunk az 50. percig kifejezetten jól játszó csapat ellen, játékukon érződött, hogy nem véletlen szereztek pontot a Dunaújváros és a Főnix- Gold ellenében. Azt követően azonban fizikálisan felülmúltuk őket és végül nagyobb különbséggel is nyerhettünk volna. Gratulálok a csapatnak a rangadó előtti utolsó akadály sikeres teljesítéséhez. Ezen a hétvégén eldől, hogy hol is tartunk igazán és, hogy hol is van a valódi helyünk a tabellán.
Jók: az egész csapat
Elekes Zsolt: – Gratulálok a sima győzelemhez! Kettős érzésem van azonban a meccs kapcsán: játékunk nem volt az igazi, ám továbbra is van célunk, amit el is fogunk érni, de ehhez elengedhetetlen a célfutball! Ez ugyan nem egy látványos dolog, de ugyanolyan fegyelmezettséget, koncentráltságot igényel, mint a látványos játék. Ami viszont fontos, hogy annál inkáb eredményes tud lenni, s mi ezen az úton haladunk tovább!
Elekes Zsolt: – Igazi magyar futballisták módjára két, kőkemény, melós mérkőzésen megszerzett bravúros 2 pont bezsebelése után azt hittük miénk a világ! Azon túl, jön magától minden! Már a héten elvégzett edzésmunkán látszódtak a megelégedés jelei, amitől egyenesen írtózom! Amúgy is meglehetősen kevesen vagyunk, ráadásul ez alkalommal két alapember is hiányzott, de ez önmagában nem lehet mentség a sima zakóra! Kizárólag az elvégzett munkában bízhatunk, amennyiben ezt nem tesszük, így járunk!