A Csepel FC utánpótlásának felső két korosztálya (U17 és U19) is alaposan megküzdött a bajnokságban, s bár mindig akadtak hátráltató tényezők, összességében egyik csapatnak sem lehet szégyenkezni valója.
A két korosztály vezetőedzője Zsivoczky- Pandel Péter volt, akinek munkáját Elekes Zsolt segítette, ők ketten együtt birkóztak meg a 2021/2022-es bajnokság feladataival.
A vezetőedző értékelését az U17-es csapattal kezdte:
– A bajnokság elején sok nehézséggel kellett szembe néznünk, nem igazán találtuk az igazi arcunkat, a játék már meg volt, viszont kevés helyzettel hoztuk le a meccseket. Azt a célt tűztük ki a szakmai stábbal félévkor, hogy a csapategység megtartása mellett ne csak játékban, hanem helyzetekben is mutatkozzon meg a fejlődés. Úgy gondolom, a srácok büszkék lehetnek a teljesítményükre, karakteres, alázatos és technikás futballt sikerült kialakítanunk egy országos bajnokságban.
– Miben rejlett a csapat erőssége, egyénileg kik voltak a legjobbak?
– A mentalitás volt az igazi értéke a csapatnak, emellett természetesen az utánpótlás futballnak egyéneket kell nevelni és képezni, csak azért nem emelek ki senkit, nehogy kifelejtsek valakit. Szeretnék köszönetet mondani a szülőknek, bármi gond adódott ők ott voltak és segítettek, végig kitartottak akármiről is legyen szó, hétközi forduló vagy épp távoli mérkőzés, zokszó nélkül hozták- vitték a játékosokat. Köszönöm nekik és nem utolsósorban a vezetőknek szeretnék köszönetet mondani, hogy a lehetőségeiket teljesen “ki-maxolták” és amiben csak tudtak, segítettek!
Az U19-es csapatról:
– Talán a “legnehezebb” korosztályról beszélünk, amellett, hogy még mindig játékosokban és a játékosok fejlesztésén, csiszolásán dolgozunk, itt már bizony az eredménycentrikusság is követelmény. Imádtam az egész évet, rengeteg “kellemes gond” volt a csapat körül. Volt, hogy egyszerre 4-5 játékosom edzett a felnőtt csapattal a mutatott teljesítménye miatt, ennek okán gyakran létszám hiányosan és nem teljes összeszokottsággal edzett a csapat. Országos bajnokságban nagyon sokat számít az összeszokottság, viszont ezek a srácok álmukból felkeltve is kívülről fújták azt, amit taktikailag vagy épp technikailag kértem tőlük, bárkik és bármennyien edzettek együtt, hétvégén úgy küzdöttek egymásért – és ritkán még értem is-, mintha testvérek lennének. Nem utolsósorban pedig olyan játékot mutattunk, ami -ha kicsit elfogult is vagyok- szerintem a bajnokság egyik legdominánsabb, legkreatívabb és “leg-bevállalósabb” futballja volt. Köszönöm a srácoknak és a szülőknek az egész évet. Elekes Zsolti ‘bá- tól kezdve egészen a csapatnévsor legutolsó emberéig kiemelhetnék mindenkit. Imádtam minden egyes percét és nagyon folytattam volna még. Remélem, hogy lesz rá lehetőségem- zárta gondolatait Zsivoczky- Pandel Péter