Folyatódtak a bajnoki küzdelmek szinte minden szinten, NBII- es lányaink hősiesen helytálltak a bajnok otthonában, de a többiek teljesítményére sem lehetett panasz a rendkívül sűrű programú bajnoki hajrában.
Kincses Ernő: – Felforgatott csapattal érkeztünk meg Székesfehérvárra. Az öltözőben direkt felhívtuk a lányok figyelmét arra,hogy a Vidi nekünk fog esni. Sajnos nem voltunk elég koncentráltak és a meccs 4. percében már 2-0 volt a bajnokaspiránsnak. Után visszajöttünk a mérkőzésbe. Király Fanni súlyos sérülése miatt át kellett szervezni a csapatot de ez is sikerült. A második félidőben már egyenrangú ellenfelei voltunk a bajnokcsapatnak. Sajnos a játékvezető furcsa ítéletei se segítettek minket, egy elmaradt 11-es, egy elmaradt kiállítás, 2 perc hosszabbítással is csak 42 percig tartó 2. félidő! Hozzáteszem: edzőként még soha nem kaptam sárga lapot túlzott gólörömért eddig a meccsig! Most már azt is tudom, hogy nem illik a magam módján örülni saját gólunknak edzőként! A Videoton csapatának gratulálok a bajnokság megnyeréséhez megérdemelték. Sok sikert kívánok nekik az NBI- hez! Király Fanninak ezúton is gyors gyógyulást és mihamarabbi visszatérést kívánok!
Zsivoczky- Pandel Péter: – Hadd kezdjem azzal, hogy 11 napon belül négy bajnoki meccset játszottunk le, ami azt hiszem egy felnőtt csapatnak is becsületére válna… Ebből először az Ikarushoz látogattunk, akiknél hasonló a koncepció, a prioritás, a felnőtt BLSZ I-es csapatba beépíteni a fiatalokat. A meccs előtt 3 pont volt a két csapat között. Mivel hétköznap volt a mérkőzés, 4-5 felnőtt kerettag is volt a csapatban, jó mérkőzésre lehetett számítani. Amióta én vagyok az edző, a legjobb 45 percünket produkáltuk. Magasan védekeztünk, kompaktak voltunk és nagyon gyorsan mentünk át védekezésből támadásba így 0:4-es állással mentünk a szünetre. Sok energiával járt az első félidő, nem tudtuk kitolni a teljes mérkőzésre, így a 60-75 perc a hazaiaké volt, ám szerencsére tudtunk váltani és még a legvégén egyszer betaláltunk. Megérdemelt siker, gratulálok a srácoknak.
A Dalnoki elleni hazai mérkőzésen más taktikával mentünk fel a pályára, a középső zónában akartunk labdát szerezni, ezért több labdabirtoklást engedtünk a vendégcsapatnak, teljesen tudatosan. Az ellenfélben volt 3-4 nagyon jó egyéni képességekkel rendelkező játékos, ám a magas labdáikat tudtuk kontrollálni és veszélyes kontrákat tudtunk vezetni. A mi vezető és az ellenfél egyenlítő találata is megérdemelt volt, nem játszott kifejezetten jól egyik csapat sem, lassan gondolkodtunk, nem voltak megfelelő minőségűek a passzaink, nem segített a pálya állapota sem. Nagyon jókor rúgtuk a második gólt, az mentális fölényt eredményezett, sikerült rárúgni a harmadikat is. Külön öröm hogy több U17-es játékosunk is pályára lépett, szép dolog a győzelem, de nekünk Elekes Zsolti bá’val a legfontosabb a tehetségek gondozása, aki megérdemli, azt “lökjük be” a mély vízbe a fejlődés érdekében.
Zsivoczky- Pandel Péter: – Tudtuk, hogy egy dinamikusabb, fizikálisan jobb csapattal találkozunk. Nagyon korán gólt kaptunk egy egyenes vonalú indításból amitől a falra tudok menni, viszont tudtuk rendezni a sorokat, több ígéretes kontrák illetve támadásokat sikerült vezetnünk, viszont az utolsó passzok rendre nem sikerültek. Ki kell emelnem Papp Csabit, amit ezen a mérkőzésen művelt, az előtt le a kalappal! Összességében megérdemelten nyert az ellenfél, viszont ezek a mérkőzések szolgálják legjobban a fejlődést. Tetszett amit láttam.
Pereszlényi András: – Hazai pályán fogadtuk Gerzzo csapatát, melynek során kifejezetten magas színvonalú mérkőzést játszott a két csapat. Mi is a mélységi átadásokra és szélső indításokra épülő játékot részesítettük előnyben, és ők is, így egy igazán nyílt sisakos küzdelmet láthattak a nézők. Egy nagyon szoros mérkőzésen sikerült itthon tartani a három pontot a csereként pályára lépő Stirb Krisztián duplájával. Gratulálok a csapatnak a jó teljesítménnyel párosuló győzelemhez.
Szabó Zoltán: –
Horváth Emese: –
Old Boys:
CsHC ’94 SE – Csepel FC 0:3 /játék nélkül/