Holnap sajnos ismét a Csepel FC futball családjának egyik megbecsült tagjától kell végső búcsút vennünk.Egy sportklub életének velejárója, hogy olykor- olykor olyan emberek is csatlakoznak hozzá akár sportolóként, akár szülőként, akár bármi más módon, akik idővel elválaszthatatlanok lesznek az egyesülettől. Tudni róluk, hogy elhivatottak, olykor fanatikusan lelkesednek a a klubszínekért, ott vannak minden meccsen, (legyen az utánpótlás vagy felnőtt) illetve ismérvük, hogy ha bárhol az országban összefut velük az ember tudja róluk, hogy “na ők például csepeliek”!
Kaposvári Zsolt, (vagy ahogyan csak mi hívtuk Kapos) ilyen ember volt. Nélkülözhetetlen hozzátartozója a Csepel FC meccseinek, fia Máté pedig a kék-piros klub neveltje volt, ahol hosszú évekig rúgta a labdát, így dupla kötelék szövődött Kaposváriék és a Csepel FC között. A mindig jó kedélyű, életvidám fickó azok közé tartozott, akinek mindenkihez volt egy jó szava, ha ránézett az ember csak a mosolygós, életvidám arcot látta, akitől az is felvidult, akinek éppen kutya rossz napja volt. Láthatóan szerette és valóban megélte /talán néha túl gyorsan is/ az élet szinte minden percét, kevés meghívásnak tudott nemet mondani, ő volt az a tipikus, “rá mindig számíthatunk” karakter. Imádata másik tárgya a motorja volt, amire, ha felpattant úgy érezte övé a világ, akár a világ végére is elment volna kedvenc kétkerekűjén. Megfordult jónéhány közösségi rendezvényen is, hiszen, ha ő ott volt, akkor garantált volt a jó hangulat. Egyik alkalommal például Budatéténybe voltunk hivatalosak (ott készült a fotó is), ahol egy nyolcfős kis társasággal képviseltük a Csepel FC-t egy meghívásos kispályás tornán, s ő állt a kapunkba. Tudtuk róla, hogy ugyan nem ő a legjobb kapus, viszont ő legjobb a Kapos! /Ez a kis vicces szójáték Takács Krisztiánnak köszönhető, és Zsolt büszkén viselte -e becenevéből eredő címet/. Nem emlékszem a focitorna végkimenetelére, de arra igen, hogy játék közben én még életemben nem röhögtem, poénkodtam annyit, mint akkor, ugyanis Kapos nemcsak arról próbált gondoskodni, hogy ne kapjunk gólt, hanem arról is, hogy tényleg jól érezzük magunkat együtt a pályán. Máig felejthetetlen emlék!
Sajnos ez immáron végérvényesen megismételhetetlen lesz, ugyanis július 17- én, életvidám barátunk mindannyiunk legnagyobb döbbenetére és bánatára örökre elaludt… Negyvenkét év adatott meg neki, hogy köztünk legyen, s ezekből az évekből szerencsére ránk és a Csepel FC- re is áldozott nem keveset, amiért örökké hálásak leszünk! Bár szerettünk volna még jó néhányat…
Nyugodj békében TE legjobb Kapos!
/Légrádi Gábor/
Kaposvári Zsolt temetése 2020. augusztus 14- én 10:30- kor lesz a Csepeli Temetőben. A Csepel FC osztozik a család és a hozzátartozók gyászában, idei első felnőtt hazai bajnoki mérkőzésünk előtti gyászszünettel rá emlékezünk majd.