A Csepel FC vezetősége a nyári szünetben sem tétlenkedik, megállapodott korábbi labdarúgónkkal Elekes Józseffel, aki a jövőben az utánpótlásnál folyó szakmai munkáért felel.
Aki kicsit is járatos a csepeli labdarúgásban annak nem nagyon kell bemutatni az 1957- ben született sportembert (aki nem mellesleg Elekes Zsolt utánpótlás edzőnk édesapja). Labdarúgó pályafutását Kecskeméten kezdte, majd onnan igazolt a Csepel SC- hez, ahol a ’80-as évek kék- piros egyletének hat esztendőn át meghatározó játékosa volt, sziklakemény hátvédként igyekezett megakadályozni a csepeli kaput ostromló ellenfeleket. A 176 NB I- es mérkőzéssel rendelkező sportember a Csepelt követően a Vasas együttesében is meghatározó labdarúgó volt, majd sportpályafutása befejeztével először Monoron kezdett bele az edzősködésbe, majd a Vasas pályaedzője lett, azt követően pedig az angyalföldi tartalékok munkáját irányította.. A folytatásban a Honvéd NBI- es csapatánál tevékenykedett, majd az olimpiai, azt követően pedig a felnőtt labdarúgó válogatottnál lett Gellei Imre pályaedzője, miközben Soroksáron is dolgozott vezetőedzőként. Gellei mellett dolgozott a Zalaegerszegi TE- nél is, a Puskás Akadémián az utánpótláscsapatoknál is edzősködött illetve az akkor még Videoton- Puskás Akadémia NB II- es együttes szakmai stábjának is oszlopos tagja volt, (ott az ellenfelek feltérképezésében illetve egyéni képzésben vett részt), ahonnan a Budafoki MTE- hez vezetett az útja, majd a TFSE- nél vállalt vezetőedzői feladatot. Hosszú ideje Csepelen él.
Elekes József örömmel állt honlapunk rendelkezésére:
– Miként élte meg egykori klubja megkeresését?
– Tudja, az érzéseim azok nekem mindig csepeliek voltak és már azok is maradnak! Nem azért, mert itt élek, hanem azért, mert itt lettem NBI- es futballista és itt tudtam olyan légkörben sportolni, ami a mai napig példaértékű és ami már sajnos nem jön vissza többé. Engem ez a felkérés érzelmileg érintett meg leginkább, aminek van másik oldala is: amit ezzel a klubbal korábban műveltek az egyenesen bűncselekmény, s a mai napig nem tudom elfogadni azt, ami a Csepel SC- vel történt! Märtz János elnök keresett meg – akivel a 80-as évek óta ismerjük egymást és baráti viszonyt ápolunk- akinek azt mondtam: ha bármiben tudok segíteni, készen állok rá és szívesen jövök!
– Milyen tervekkel, elképzelésekkel lát munkának?
–Mintegy húszéves játékosmúlttal és harmincéves edzői tapasztalattal a hátam mögött, amiben benne foglaltaik az NB I, NB II, utánpótlás és felnőtt válogatott, valamint hat éves akadémiai munka is azt mondhatom, hogy “ragadt rám valami”, amit tudnánk hasznosítani a klubnál. Először is szeretnénk részletesen átbeszélni elnök úrral a teendőket, de természetesen ki fogok járni mérkőzésekre, edzésekre, s a szakembereinknek is állok rendelkezésére mindenben, ami a klubot, a korosztályos csapatokat előrébb viszi. Az edzéseket nem én tartom, hiszen megvannak a korosztályos szakmai felelősök, segítséget viszont bármi másban szívesen nyújtok majd, de a hitvallásom változatlan: a csapatért mindig az edző felel!
-Felnőtt együttesünk szakvezetője nem titkoltan nagyobb “átjárást” szeretne az első csapat és az utánpótlás között…
–Ez mindenképpen dicséretes elképzelés. Ezt szinte minden egyesületnél hangoztatják és nem új keletű dolog. Én magam még nem vagyok teljesen tisztában utánpótláskorú labdarúgóink képességeivel – bár fiam, Zsolt révén azért némileg van rálátásom a dologra- így elöljáróban csak azt tudom mondani, hogy lehetőség szerint alternatívát kell nyújtani a tehetséges futballistáknak ahhoz, hogy előre tudjanak lépni akár az akadémiák, akár a felnőtt futball világának irányába.
-Csepelen speciális versenyhelyzet van több labdarúgó egyesület részvételével, miben tudhat a Csepel FC a vetélytársak elé kerülni?
–Nos, ha jól tudom öt klub is van a kerületben, akik a futballal foglalkoznak, na de olyan, mint a veretes múlttal rendelkező Csepel SC utódegyesülete – a Csepel FC – hát ahhoz azért egy sem fogható! Itt a Béke téren egy olyan tradicionális klub működött, ahol olimpiai-, világ- és Európa- bajnokok tömkelege sportolt, amikor magam is itt futballoztam, és olyan eredményei vannak még mindig -holott húsz éve már a lejtőre került és azóta meg is szűnt- a nagy csepeli egyesületnek, ami napjainkban is megsüvegelendő. Visszatérve a kérdésre: infrastrukturálisan és anyagilag ugyan nem mi állunk a legjobban – bár a füves labdarúgó pályáink állapota jelentősen javult a hosszú szünetben-, de a tradíciókat és a szakmai hátteret illetően nincs szégyellnivalónk, sőt… Igyekszünk olyan szakmai hátteret biztosítani, amit elkötelezett, felkészült szakemberek nyújtanak és maximálisan elhivatottak a tekintetben, hogy a hozzánk járó gyerekek a legtöbbet és a leghatékonyabb módon fejlődjenek!
Úgy legyen! Köszönöm, szépen, jó munkát kívánok, Hajrá Csepel FC!
Lejegyezte: Légrádi Gábor