Az idő múlásával sajnos egyre több olyan személytől kell búcsút venni, akik tevékenyen vettek részt a csepeli sport virágkorának mindennapjaiban. Sajnos eggyel ismét kevesebben lettek…
Isten veled Csüngi!
A ma már csak szép emlékekben létező egykori Csepel Sport Club a remek sportolókon kívül megannyi, nagyszerű szakember „gyűjtőhelye” is volt, hiszen hogyan is tudott volna létezni egy monstre egyesület megfelelő háttértámogatás nélkül? Sehogy!
Amennyiben nincs villanyszerelő, pályamunkás, szertáros, cipész, varrónő, lakatos, asztalos és még sorolhatnám ki mindenki, akkor egy nagy klub működtetése egyszerűen lehetetlenség…
Mint ahogy elképzelhetetlen lett volna működtetni a Csepel SC -t Kalóczkai Sándor (népszerűbb és talán mindenki által ismert nevén Csüngi) nélkül, akit a teremtő „pontosan arra talált ki”, hogy a kék – piros egyesületet szolgálja. Igen, nem elírás, mert amit ő végzett azt máshogy nem lehet definiálni, csak egy szóval: szolgálat.
1953. július 19- én született a Heves megyei Erdőtelek községben és már 16 éves korában munkára jelentkezett Csepel patinás sportegyesületénél. Munkáját a kezdetektől nagy odaadással szakértelemmel és becsülettel végezte. Amit a ma már romjaiban heverő, egykor szebb napokat látott sporttelepen belül meg lehetett csinálni, azt Csüngi megcsinálta… Hóban fagyban, rekkenő hőségben vagy éppen esőben, sárban. Ő volt az az ember akit mindig meg lehetett találni a pályán, a sportcsarnok oldalában lévő kis műhely volt a második otthona. Az volt a bázis, onnan járt pályát karbantartani, traktorozni (jellemzően ez a kép ugrik be róla), szóval megoldani a rá kirótt feladatokat. Nem egyszer kora reggeltől késő estig.
Egykori főnöke, a nemrégiben elhunyt Mátrai József létesítményigazgató így beszélt róla: „ Irányítani szinte teljesen felesleges, hiszen jobban tudja, hogy mit kell csinálnia, mint akármelyikünk. És mindezt gyorsan, időre, kifogástalan minőségben – ő tipikus példája annak, hogy a háttérben dolgozó emberek milyen sokat tehetnek hozzá az intézmény működéséhez”
Ehhez önmagában is kár bármit hozzáfűzni, de például előfordult olyan is, hogy bordatörés okán fájdalmai miatt egész éjjel csak ülve tudott aludni, ám másnap úgy is bement dolgozni, mert hogy nézett volna az ki, ha a Csüngi nincs ott a pályán?
1969- től a Csepel SC, majd annak megszűnése után a Csepel SC Alapítvány alkalmazásában állt, s 47 esztendőnyi munkaviszony után -kényszerűségből- vonult vissza (egészségi állapota miatt ugyanis leszázalékolták), s amikor kiállították orvosi papírjait alig hitték, hogy 47 esztendőn át egyetlen egyszer sem (!!) került betegállományba…
Lányai elmondták, hogy családján kívüli imádata tárgya kizárólag a Csepel SC volt. Idősödő korára sajnos a sors nem volt kegyes hozzá, több súlyos betegséggel is meg kellett küzdenie, ám csak úgy, mint a Béke téri sporttelepen, szinte mindig „talált valamelyikre megoldást”, szívóssága, élni akarása többször is megmutatkozott az utóbbi években és amikor lehetett, arra kérte lányait, hogy hozzák el a Csepel pályára… Tavaly már bottal érkezett, de odabent a sportcsarnok ódon falai között mintha megfiatalodott volna, néhány fotó erejéig beállt a kapuba, a képkockákon jól látszik, hogy mekkora örömöt okozott neki!
Volt még további terv is: ha minden jobban alakult volna, névnapján, Sándor napon kihozták volna megint a Csepel sporttelepre, s abból talán újra meríthetett volna egy kis erőt, vagy a régi munkahely újra csalt volna egy kis mosolyt az arcára… Sajnos vasárnap óta ez már mindörökké feltételes mód marad.
Csüngi tehát elköltözött az örök sportpályák világába, de biztosan csak azért sietett, hogy segítsen azoknak a kiváló csepeli sportolóknak, legendás sportvezetőknek, felejthetetlen létesítmény igazgatóknak akik már sajnos nem lehetnek velünk, de ott fenn nagyon számítanak egy odaadó, kifogástalan minőségben dolgozó szakember munkájára!
Nyugodj békében Csüngi!
Légrádi Gábor
Kalóczkai Sándor temetése a család tájékoztatása szerint 2020. április 3- án /pénteken/ 10:30- kor lesz a Csepeli Temetőben.
