A tavasszal lejátszott két csúfos végkimenetelű bajnoki mérkőzés után vezetőedzőnk, Németh Gábor bejelentette távozását.
A tavaly nyáron a THSE- Szabadkikötő együttesétől érkezett szakember, aki jelentős csepeli kötődéssel bír (nagypapája az utolsó NB I- es kék-piros bajnokcsapat tagja volt, ő maga pedig játékosként majd utánpótlás edzőként is erősítette klubunkat) nagy tervekkel vágott bele abba a munkába, ami hatalmas teherként nehezedett rá és stábjára azzal, hogy a csapat szégyenszemre elbúcsúzott a harmadosztálytól. Ettől függetlenül lelkesen látott munkához, szinte a semmiből épített szisztematikus, kemény munkával egy olyan csapatot, ami -a klub lehetőségeihez képest- megállta a helyét a BLSZ I. osztályában. Bár előfordultak megingások, az együttes derekasan helytállt, a nálunk fényévekkel jobb anyagi és infrastrukturális lehetőségekkel illetve játékoskerettel rendelkező listavezető otthonában is képes volt arra, hogy hatalmas bravúrt végrehajtva elhozzon egy pontot. Téli szünetre minimális hátránnyal és nagy reményekkel vonult a gárda és a felkészülést is – a tovább szűkült körülmények ellenére- becsülettel végigcsinálta Németh Gábor vezetésével úgy, hogy többen is távoztak az amúgy sem túl bőre méretezett keretből. Ezt követte a pocsék bajnoki rajt, ami szemmel láthatólag lelkileg is megviselte vezetőedzőnket, aki a végsőkig hitt abban, hogy alázattal, kemény munkával, elhivatottsággal, fegyelmezetten és lelkesedéssel lehet komolyabb célja a Csepel FC- nek. Mindez a Törekvés elleni siralmas játékot hozó találkozót követően alaposan megváltozott, Németh Gábor pedig levonta a konzekvenciát és felállt a kispadról.
A mérkőzés utáni értékelését most változtatás nélkül közöljük és a klub nevében pedig itt is, így is szeretnénk megköszönni áldozatos munkáját, amivel a 2. helyen adja át a csapatot leendő utódjának.
Németh Gábor: – Az elmúlt hetek eredménytelensége és a csapat körül uralkodó légkör miatt, a vasárnapi mérkőzés után másnapra úgy döntöttem, hogy nem folytatom tovább a felnőtt csapat élen végzett munkát. Sokan azt gondolhatják, hogy hiszen ez csak két rosszul sikerült meccs, és még nagyon sok van hátra, de, aki részt vesz a csapat mindennapi életében az tisztában van vele, hogy ez egy hetek, hónapok óta húzódó folyamat végkifejlete. Az eredményes ősz után, az ismert okok miatt a télen nemhogy erősödni nem tudott a keret, hanem még különböző kompromisszumokba is belekényszerültem. Ettől függetlenül próbáltam minden akadályt leküzdeni az sikeres felkészülés érdekében. A terv az volt, hogy egy megfelelő minőségű és hangulatú csapatot hozzunk össze a jó tavaszi szereplés reményében. A felkészülés elején kimondottan jól nézett ki a társaság és elkezdett mindenki bizakodóvá válni. Majd jött egy olyan hullámvölgy, ahol kiütközött néhány hiányosságunk. Azt gondoltam ezen is túljutott a társaság, és rendeződtek a fejek, a felkészülés végére ismét stabilitást mutattunk. Elérkezett a bajnoki rajt, ahol rögtön egy óriási pofon után jött a következő, ami hatására a csapat olyan morális és mentális helyzetbe került, amin úgy érzem én már nem tudok segíteni. Nyilván ez a helyzet egy folyamat végeredménye. Az ilyen mérkőzéseket ősszel, ha nem is mindig könnyen, de abszolváltuk. Tehát véletlenek nincsenek, de nem szeretném senkire se hárítani a felelősséget. Egy jó és egy rossz szereplés több összetevős, kirakós játék, amiben mindenkinek megvan a maga felelőssége. Klubvezetőnek, játékosnak, edzőnek egyaránt. Előző kettőről ezen a fórumon sem szeretnék véleményt formálni. Azt gondolom nem lenne elegáns, és ez már “amúgy is történelem”. Az én ténykedésemet illetően viszont szeretnék néhány dolgot megfogalmazni. Tavaly nyáron nagy örömmel fogadtam el, annak a klubnak a felkérését az első csapat vezetőedzői posztjára, amihez ezer szállal kötődöm, és amit a legjobban szeretek. Nehéz helyzetben vállalkoztam erre a feladatra. Kieső, anyagilag bizonytalan, széthullóban lévő csapatba kellett újra életet lehelni. Nagy munka árán, szervezettséggel, és Papp József támogató segítségével sikeres őszt produkált a csapat, harcban akár a bajnoki címért is. Aztán a télen történt változások hatására a stabilitás lett a legfőbb célkitűzés, de én erre az ismét nem könnyű feladatra is vállalkoztam. Aki ismer tudja, hogy nyolc hónap alatt nagyon nagy energiákat fektettem bele ebbe a munkába, sokszor túlságosan lelkemre véve a dolgokat. Ennek teszek most pontot a végére. Egy biztos: az utolsó mérkőzésig próbáltam legjobb tudásomhoz mérten, megfelelően felkészíteni a csapatot. Bízom benne, hogy tudtam, néhány olyan dolgot átadni játékosoknak, amit a későbbiekben hasznosíthatnak pályafutásuk során. Ha ez így van már megérte az egész. Összességében pozitívan tekintek a csapat élén töltött időszakra, ahol fiatal edzőként ismét rengeteg tapasztalatra tettem szert, és úgy érzem fejlődtem néhány dologban. Távozásommal, és egy új impulzus érkezésével remélhetőleg a bajnokságban sikerül a megfelelő helyen végeznie a csapatnak, szurkolok a fiúknak! Végezetül köszönöm a CSEPEL szimpatizánsok és a publikum támogatását, ritka az ilyen szurkolósereg! Remélem, hogy csapatommal méltóképpen képviseltem a 108 éves CSEPEL FC-t!
Utódjáról később dönt a vezetőség, amiről természetesen beszámolunk majd.
Lejegyezte: Légrádi Gábor