Az elmúlt forduló kétségtelenül legnagyobb csepeli bravúrját az U19-es csapatunk szolgáltatta, akik idehaza győztek le a bajnoki cím várományos Vác VLSE együttesét. (fotónkon)
Borda Viktor: – Az első helyen álló, végső sikerre is esélyes Vác látogatott el hozzánk, akiktől ősszel ott vereséget szenvedtünk egy végig kiélezett, jó mérkőzésen. Ennek okán mindenképpen szerettünk volna javítani ellenük! Megfelelő hozzáállással indultunk neki a meccsnek, egy kicsit más felállásban, ám nem más felfogásban a korábbi meccsekhez képest. Azt hiszem, hogy a fiúk maradéktalanul betartották az összes taktikai utasítást és a pálya minősége ellenére egy rendkívül jó színvonalú találkozót tudtunk megnyerni nagy küzdelemben de magabiztos játékkal. Ebben még az is benne volt, hogy az utolsó 20 percben növeljük előnyünket… Rendkívül elégedett vagyok a most látott hozzáállással és azzal, hogy az elmúlt heti vereségünk után, -ahol minden ellenünk volt- mégis meg tudtuk mutatni, hogy mire is képes ez a csapat.
Jók: az egész csapat
Borda Viktor: – Ősszel az akkor rendkívül rossz napot kifogó kapusunk okán is hatalmas pofonba szaladtunk bele a Vác vendégeként. Itt éppen ezért is szerettük volna megmutatni, hogy az csupán egy egyszeri kisiklás volt, bár tisztában voltunk vele, hogy a veretlenül első helyen álló váciak ellen nem lesz könnyű dolgunk. Ettől függetlenül nem feltartott kézzel érkeztünk ki a pályára, itt is picit változtatva a felálláson de nem változtatva a felfogáson indultunk csatába és azt gondolom ez a húzás is jónak bizonyult. Sajnos egy picit szerencsétlenül indult minden, mert a kezdés előtt derült ki, hogy csapatunk egyik legjobb játékosának sportorvosi igazolásával adminisztrációs problémák adódtak, így rá nem számíthattam a meccsen. A végeredmény ellenére büszkék lehetünk az U17- es csapatunk teljesítményére, mert nem játszottunk alárendelt szerepet. Nagyon sajnálom főleg a második bekapott gólt, mert azt gondolom, hogy ha 0:1- ről sikerül folytatni a második félidőben, akkor végig egy olyan nyitott mérkőzést játszhattunk volna, mint azt tettük az utolsó 20 percben. Az mindenképpen imponáló volt, hogy ilyen fegyelmezetten, nagy erőbedobással, helyenként kifejezetten jól játszottak a srácok, s bár az eredmény nem azt mutatja, abszolút egyenrangú ellenfelei voltunk a jó erőkből álló Vácnak. Ez egy olyan típusú vereség volt, ami után azt hiszem minden edző elégedett lehetne a saját csapatával, azaz vállalható vereséget szenvedtünk.
Jók: Lencsés Attila, Fehér Dániel, Hegyes Márton, Szűcs Attila, Kiss Márk
Elekes Zsolt: – Elismerés illeti a csapatot, mert emberhátrányban, kétszeri hazai vezetés után is volt tartása, ereje talpra állni! A kiállításról inkább nem mondok semmit, mert azt kulturáltan kommentálni egész egyszerűen nem lehetséges… Az eredménnyel ugyanakkor nem vagyok elégedett, ezt a meccset (is) hoznunk kellett volna céljaink elérése érdekében!
Farkas Sándor: – Sajnos kevés jót tudok mondani. Idei leggyengébb produkció. A mérkőzést két öngóllal kezdtük, aztán rengeteg banális hibával folytattuk. Dekoncentrált, akaratgyenge produkció, ami remélem nem csak nekem okoz álmatlan éjszakákat…
Kincses Béla: – Egy nagyon jó összeállításban tudtunk kiállni erre az összecsapásra, s az igazsághoz hozzátartozik, hogy esélyesként léptünk pályára, ugyanis ezt a csapatot az eddigi meccseink során minden alkalommal jócskán felülmúltuk. Ez most is sikerült, s amennyiben nem ezen a talajon játsszuk le a találkozót, akkor a korábbiakhoz hasonló, gólzáporos sikert arathattunk volna. Legalább 13 gól benne maradt a csapatban, ami nem csupán a játékosaink hibája, ellenfelünk játékához viszont tökéletesen passzolt ez a pálya. Sajnos a végeredmény nem tükrözi hűen a két csapat közti különbséget. Örülök a 3 pontnak, hiányérzetem a gólzápor elmaradása okán van.
Jók: Lencsés Attila, Sebestyén László, Budai Dániel
