Utánpótláscsapataink közül kettő vette sikerrel az aktuális bajnoki fordulót, háromnak sajnos nem sok babér termett március második hétvégéjén.
Borda Viktor:- Rangadóra készültünk a SZAC ellen, akiken mindenképpen szerettünk volna revansot venni az őszi vereségért. Először is mind a saját, mind az ellenfél csapatától szeretnék elnézést kérni klubunk nevében a rangadóhoz méltatlan pályaállapotok miatt, ahol semmiféle labdarúgó-értéket nem tudtunk felmutatni, de nem csak mi, hanem ellenfelünk sem. Egy kétséges 11 -essel végül a vendégek jobbnak bizonyultak nálunk, de összességében szakmailag sajnos nem tudom értékelni a látottakat, mert leginkább pontozni kellett volna, azt hogy ki az, aki térd alatt tudja vezetni a labdát ezen a kétségbeejtően rossz minőségű talajon, amin sajnos a Csepel FC utánpótlása kénytelen lejátszania bajnoki meccseit. Örömünkre szolgál, hogy az U17 -ből be tudtunk építeni egy újabb játékost Horváth Ákos személyében, aki kiválóan megállta helyét ezen a rangadón.
Jók: Végh Krisztián, Kutika Dániel, Gladkov Zoltán, Horváth Ákos
Borda Viktor: -Erről a meccsről is hasonlóakat tudok elmondani, mint az U19-es csapatunkéról azzal a különbséggel, hogy itt legalább két gólt tudtunk szerezni egy jóval gyengébb játékerőt képviselő csapat ellen. Itt sem azzal volt a baj, hogy játékosaink nem tettek meg mindent a nagyobb arányú sikerért, de az általunk szerzett két -burleszkfilmbe illő- találat is azt mutatja, hogy gólt csakis valami akrobatamutatvánnyal lehetett szerezni, nem pedig felépített támadójátékkal. Ami az idősebbek meccsén elmaradt, itt legalább megtörtént: sikerült itthon tartani a fontos 3 pontot.
Jók: Jeszenszki R., Fehér D.
Farkas Sándor: – Figyelmetlenségből rögtön a mérkőzés elején gólt kaptunk egy szögletet követően, utána futottunk az eredmény után. Kovácsit buktatták a 16-oson belül, így büntetőből egalizált Futó. Aztán egy gyorsan elvégzett szabadrúgás után Kovács értékesítette ziccerét és vezettünk 2:1-re. Egy védhető távoli lövés azonban beakadt a kapunkba, így 2:2-vel mentünk szünetre. Ami ezután jött az lehangoló. Kovács, Palotási és Zelei kényszerű cseréje nem volt bekalkulálva, nem is bírta el hiányukat a csapat. Matics két kihagyott ziccere után minden összejött a hazai csapatnak, végül 5-2-es vereséggel és lógó orral mehettünk haza. A tanulság ebből a mérkőzésből az, hogy a helyzeteinket jobban kell kihasználni és nem lehet gólokat, gólpasszokat adni az ellenfélnek, különben az egész addig belefektetett kemény munka a kukába kerül.
Elekes Zsolt: – A vezetést ugyan sikerült megszereznünk, de azt villámgyorsan el is “szórakoztuk” s az 5. percben már 1:2 állt a most még csak képzeletbeli eredményjelzőnkön. Erre nem lehet magyarázat -az amúgy kiváló állapotú- műfüves játéktér, amihez nem vagyunk hozzászokva… Az első félidőben jobbára estünk-keltünk, ráadásul keveset és meglehetősen lassan futottunk. A mérkőzés későbbi részében aztán a posztok cseréjével és a kispadról beszállók jóvoltából sikerült egyenlíteni, majd a meccs végén a javunkra fordítani a találkozót egy jó csapat ellen. Innen szeretném tudatni két nagyra becsült szülővel, hogy a szakmai munkát és a csapat irányítását bízzák csak rám nyugodtan, valahogy csak elboldogulok vele, többet ér, ha inkább biztatják csapatunkat! Gratulálok játékosaimnak a sikerhez!
