Kerek 80. születésnapját ünnepli ma Gelei József olimpiai bajnok kapus, aki edzőként 1984- től 1988 -ig irányította a Csepel SC felnőtt labdarúgóit. A kiváló sportemberre szinte kivétel nélkül mindenki szívesen emlékszik vissza Csepelen.Gelei József 1938 június 29-én Kunmadarason született, és 1950-ben kezdett el futballozni az MTK csapatánál (melynek akkori nevei a Textiles, a Bástya, majd Vörös Lobogó voltak). 1954-ben a Beloiannisz csapatához igazolt, majd 1957-ben ismét az MTK kapusa lett. 1958-ban tagja a magyar bajnokcsapatnak. Az 1961/1962-es idényben a Budapesti Vasas kapusa, a magyar labdarúgó bajnokságot (NB I) megnyert csapat keretének a tagja, továbbá a Vasas Közép-Európa Kupa győztes csapatának játékosa, igaz, 1962 őszén, a döntő két mérkőzésének lejátszásakor, már a Tatabányai Bányász játékosa volt.[2] 1962 nyarán ugyanis a Tatabányai Bányász csapata igazolta le, Grosics Gyula utódjának. Tatabányán érte el élete legnagyobb sikereit. Tagja volt az 1964-es tokiói olimpián győztes csapatnak, majd 1965-ben először játszott a magyar labdarúgó-válogatott színeiben, ahol összesen tizenegy alkalommal lépett pályára. Szerepelt az 1966-os angliai világbajnokságon. 1969-ben vonult vissza az aktív játéktól.
1971-ben szerzett szakedzői diplomát a Testnevelési Főiskolán, de már 1970-ben edzősködött a Tatabányai Bányásznál. 1974-ben a csapat vezetőedzőjévé nevezték ki, majd 1975-ben a Szolnok vezetőedzöjévé nevezték ki. 1977-ben egyik korábbi csapatánál, a Vasasnál lett másodedző. 1978-ban ment először külföldre, az ausztrál St. George Budapest csapatát vezette. 1980-ban tért haza, amikor újra elvállalta a Szolnok irányítását. 1982-ben az MTK-VM technikai igazgatójává nevezték ki.
1984-ben lett a Csepel vezetőedzője, ahol négy éven keresztül irányította a munkát. Érdekesség, hogy itt „dobta be mélyvízbe” fiát, Gelei Károlyt a későbbi egyszeres válogatott kapust, aki 1984 és 1986 között 59 meccsen állt a Csepel kapujában. Másik fia József pedig kiváló sportújságíró.
Kétéves szünet után az indiai labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki, majd 1992-ben az ománi Omán Clubnál kezdett el dolgozni. 1994 és 1995 között a Magyar Labdarúgó-szövetség utánpótlás szakágának vezetője volt, majd visszatért Ománba, ahol az en-Naszr csapatánál edzősködött. 1996-ban egy évig a PMSC edzője, majd 1998-ig az egyiptomi el-Ittihádnál dolgozott, utána nyugdíjba vonult. Edzői pályafutásának inkább a külföldi állomásai voltak sikeresek, ahol fontos fejlesztési munkákat végzett.
Az 1964-es Tokiói olimpián aranyérmet szerző sportember 2016-ban elfogadta meghívásunkat és hosszú idő után ismét ellátogatott a Csepel stadionba, ahol a magyar – osztrák Európa-bajnoki csoportmérkőzés előtt felidézte emlékeit és meleg szavakkal emlékezett vissza a Csepel SC-nél eltöltött időszakra.
Isten éltesse sokáig!