Klubunk igen fontos “hátországa” az utánpótlás is megküzdött az időjárással és a pályaviszonyokkal az előző fordulóban, de a lányok kivételével mindegyik pályára lépett, ezúttal több-kevesebb sikerrel. Nagyszerű győzelmet aratott riválisa a Főnix- Gold otthonában az U19, BLSZ U17 -es egyletünk pedig gólzáporral küldte haza a nem sportpályára való viselkedésű, kulturált magatartást csupán nagy vonalakban felmutató Műegyetem FC -t.
Borda Viktor: – Nagy várakozással tekintettünk a meccs elé, ugyanis ebben az új játékrendszerben, amiben most játszunk, az első idegenbeli rangadónkra került sor és kíváncsian vártam, hogy fogunk teljesíteni. Nem mellékesen pedig ez a meccs alaposan meghatározta a bajnokság végkimenetelét, hiszen egy győzelem esetén meg tudtuk tartani lépéselőnyünket. Az első félidőben az apró hibáktól eltekintve szinte tökéletesen futballozott a csapat, olyan szinten voltunk motiváltak és kerekedtünk ellenfelünk fölé mind akaratban mind pedig játékban, hogy a háromgólos előnyünk teljesen megérdemelt volt. A második félidőre sajnos visszaesett a teljesítményünk, amire annyira nem számítottam, ennek két okát láttam: a kapu előtti koncentrációnk alábbhagyott illetve a cseréink nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ezekből nekem és a játékosoknak is tanulnunk kell! Bár a helyzeteink megvoltak, a már említett koncentráció hiánya okán azokat nem sikerült értékesítenünk. Összességében egy nagyon jó meccset játszottunk, ahol sikerünk megérdemelt, gratulálok a csapatnak mert egy rendkívül jól futballozó ellenfelet tudtak két vállra fektetni.
Jók: Győri Barnabás, Papp Ádám, Tóth Márton, Torda Bence
Pop Richárd: – Sajnos a meccs elején kapott gól az egész félidőre rányomta a bélyegét. Ellenfelünk hiába volt mezőnyben jobb nálunk, góljaikat pontrúgásból szerezték meg. Sikerük azonban így is megérdemelt, ezúttal jobban játszottak nálunk. Nagyon nehezen alkalmazkodtunk a csúszós, műfüves talajhoz, pontatlanul játszottunk, minek következtében az előre- játékunk akadozott. Fejlődnünk kell a visszatámadásban, az előre- védekezésben, az agresszivitásban, a labdaszerzésekben egyaránt. Láthattunk egy-egy jó példát ellenfelünktől, játékuk bizonyos részeiben lehetett tanulni tőlük. Nem szomorkodunk, nagy baj nincs, ettől függetlenül már nincs szégyenkezni való a bajnoki szereplésünket illetően. Megyünk tovább, az összes hátra lévő meccsünket szeretnénk megnyerni a dobogós helyezés eléréséhez!
Jók: Horváth Ákos
Pop Richárd: – Egy kifejezetten motiváltan pályára lépő csapat ellen sikerült nyerni, a pálya méretei a hazaiak játékstílusának kedveztek, masszívan beálltak védekezni ellenünk. Ennek ellenére mindjárt a meccs elején egy nagy hibánkat kihasználva ők jutottak vezetéshez. Játékosaim nem estek kétségbe, folyamatosan járatták a labdát, forgatták a játékot, az új, begyakorolt szisztémát igyekeztek végrehajtani a srácok. Ennek köszönhetően sikerült megbontani az ellenfél védelmét és a félidő végén már kétgólos előnnyel mehettünk pihenni. Hozzáteszem, hogy amennyiben pontosabbak vagyunk ez a különbség nagyobb is lehetett volna… A második játékrész bizony hagyott maga után kívánnivalót: változtattam a csapaton jó néhány helyen és voltak olyan teljesítmények, amelyek kifejezetten gyengére minősíthetők. Volt gond a visszatámadással, az agresszivitással, a visszazárással és még sorolhatnám… Az azért eléggé elgondolkodtató, hogy egyeseket a mérkőzés első percétől kezdve az utolsóig irányítani kell, mert nem tudják hol a helyük a pályán! Ennek ellentételezéseként viszont gyönyörű gólokat szereztünk, összességében tehát van hiányérzetem, egy közepes erősségű ellenféllel szemben magabiztos ugyan a győzelmünk de ezzel nem lehetünk elégedettek!
Jók: Horváth Ákos, Lipl Noel, Szűcs Kristóf, Gladkov Zoltán, Mondok Richárd, Döbröczöni Csaba, Hegyes Márton
Kincses Béla: – Az eredmény, bár számunkra hízelgő mindent elmond magáért. Nem tudni mi értelme van az ilyen képességű csapatok szerepeltetésének a bajnokságban… Ráadásul ellenfelünk játékosai (és szurkolói) közül -tisztelet a kivételnek- néhányan nehezen viselik az ilyen arányú zakót. Csak a szerencsének köszönhető, hogy az ellenféltől teljesen jogosan kiállított srác (labdarúgónak nem nevezném) nem okozott komolyabb sérülést Borza Bencének. A játékról csak annyit: sikerült komolyan venni a meccset és a lehető legtöbb helyzetet gólra váltani,(ebből kapusunk kettőt vállalt) bár igaz, ami igaz, rúghattunk volna ennél többet is. Öröm, hogy ezzel a Csepel FC szerezte a legtöbb gólt (szám szerint 126-ot!) a bajnokság alapszakaszában, így bizakodva várjuk a felsőházi rájátszást is.
Jók: az egész csapat
Elekes Zsolt: – Olykor igazságtalan a futball! Végig uraltuk a mérkőzést, minden az eltervezetteknek megfelelően zajlott egészen a 80. percig, amikor egy pici hibát ellenfelünk góllal büntetett. Sajnos hiába rúgtunk két kapufát, hiába álltunk négyszer is a kapussal szemben, mindez ma nem volt elég!
Elekes Zsolt: – Ebben a meccsben is sokkal több volt… Az első félidőben három ziccerünk volt, aztán teljesen érthetetlen módon kaptunk 3 gólt 10 perc alatt és megint futhattunk az eredmény után! Jó lesz ha ismét elkezdünk csúszni – mászni, mert a korábbi tapasztalatokból kiindulva nekünk csak akkor lesz esélyünk!