A Csepel FC utánpótlása talán nem is köszönthette volna szebben a tavaszi szezont, mint azt tette az előző hétvégén. Együtteseink közül egyik sem hagyta el vereséggel a játéktereket.
Borda Viktor: – A bizonytalan csepeli pályaviszok okán Szigetszentmiklóson kellett játszanunk, ami a mi szempontunkból túlzottan nem volt előnyös, tekitve, hogy pont délben játszottunk, amikorra – a korábbi időszaktól eltérően- meglehetősen meleg lett, így némi fásultság volt érezhető a csapaton, ami a meccs elején rá is nyomta a bélyegét a játékunkra… Nem voltunk igazán pörgősek, gyors döntések helyett lassúakat láttam, és az agresszivításunk is hagyott némi kívánnivalót maga után. Ennek ellenére már az első félidőben is voltak lehetőségeink, de a gólnélküli döntetlen akkor még reálisnak volt mondható. A második félidőben két pozícióban frissítettem és mindkét játékos, Szabó Ricsi és Tóth Marci is remekül szálltak be a játékba, új lendületet adtak a csapatnak, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az addig erőn felül teljesítő ellenfelünk picit elfáradt. A második játékrészben viszonylag hamar vezetést szereztünk, majd gyorsan megtoldottuk még eggyel, a harmadik gól pedig a meccs végére már borítékolható volt, tekintve, hogy rengteeg ziccert hibáztunk el azt megelőzően. Összességében a győzelmünk megérdemelt, megdolgoztak érte a srácok, de a mutatott játék elmarad attól, amit várok tőlük, és szerintem amit elvárnak ők maguktól is. A hétvégén Százhalombattán már erősebb csapat ellen játszunk és mostantól fel kell kötnünk azt a bizonyos alsóneműt, ha vérmes reményeket táplálunk a bajnoki címet illetően.
Jók: Szabó Viktor, Árkocsevics Milán, Torda Bence, Papp Ádám
Pop Richárd: – Nagyon magabiztos sikert arattunk, kifejezetten szép akciókat vezetve, kombinatívn játsszva szereztük a gólokat. Ez igazi csapatmunka volt, mindenki odafeigyelt a taktikai utasításokra és be is tartotta azokat. Gratulálok a csapatnak az eredményhez és a meggyőző játékhoz is.
Jók: Lencsés Attila, Strum Gergő, Lipl Noel, Banitz Róbert, Szűcs Kristóf, Kiss Márk
Borda Viktor: – Az őszi meccs alapján egy olyan találkozóra lehetett számítani előzetesen, ahol a nagyarányú verség elkerülése lehetett a cél. Elekes Zsolt kollégámnak köszönhetően azonban sikerült egy olyan csapatot összerakni és egy olyan taktikát kitalálni, hogy a viszonylag szerény képességek ellenére a srácok stabil együttes benyomását keltették. Ennek a 2:2-es végeredmény lett a jutalma a bajnoki címre törő Komárom otthonában, ahol őszintén szólva számos lehetőségünk volt arra is, hogy akár a győzelmet is megszerezzük. A hazaiak 3 lehetőségükből váltottak gólra kettőt, míg mi négyből ugyanannyit, ráadásul két egyértelmű tizenegyestől fosztott meg bennünket a Komárom-Esztergom Megyei játékvezető… Összességében teljesen megérdemelt a döntetlen, annak ellenére, hogy nem mi birtokoltuk többet a labdát, nem játszottunk alárendelt szerepet. Ha ezt a csapatot a nyáron meg lehet erősíteni, bizton állíthatom, hogy fel tudnak zárkózni, az immáron évek óta jól teljesítő korosztályainkhoz.
Jók: Varga Zoltán, Szikszai Attila, Palotási Patrik, Tanács Patrik
Elekes Zsolt: – Az egyik legjobb csapat a bajnokságban még gólhelyzetet sem tudott kialakítani ellenünk, amire mindenképpen büszkék lehetünk! Ám azt végtelenül sajnálom, hogy 3 pont helyett csak egyet sikerült megszerezni, tekintve, hogy kicsit akadozott a támadójátékunk és kevés helyzetet tudtunk kialakítani. Összességében örülök a taktikus játékunknak, értékes, fontos pontot szereztünk!
Pop Richárd: – Kellett egy kis idő ahhoz, hogy feltörjük ellenfelünk masszív védelmét, ráadásul egy igen rossz minőségű pályán kellett játszanunk, ami nem a mi játékstílusunknak kedvezett. Ennek ellenére meg voltak a helyzeteink, amiket a 21. perctől kezdve sikerült gólokra is váltani. Későb tetemes előnyre tettünk szert és kifejezetten örülök neki, hogy tudtam taktikai variációkat gyakoroltatni és labdarúgóimat különböző posztokon szerepeltetni, amit jól oldottak meg. Szép támadásokat vezettünk, kombinatív játékot mutattunk be és szép gólokat is szereztünk.
Jók: az egész csapat
Pop Richárd: – Ezúttal változtattunk a taktikán, kicsit visszább rendeződtünk, stabil, masszív védekezést követően próbáltunk labdákat szerezni és ebből támadásokat vezetni. Ez javarészt sikerült is, az eredmény nem tükrözi hűen a két csapat közti pályán látott különbséget. Biztató volt a játékunk a jövőre nézve, ellenfelünket nem nagyon engedtük kibontakozni, gratulálok a csapatnak a stabil játékhoz és az eredményhez!
Jók: az egész csapat
Kincses Béla: – Egy picikét lassan lendültünk játékba, ám nagy nehezen csak megtaláltuk a mérkőzés fonalát. Ellenfelünk kétszer is előnyhöz tudott jutni, de mindkétszer sikerült az egyenlítés, sőt aztán fordult a kocka, hiszen 2 góllal el is húztunk a házigazdáktól. Ekkor azonban érthetetlen módon -rögtön a középkezdést követően- ellenfelünk ismét csak gólt tudott szerezni… Három olyan gólt kaptunk, amelyeket brutális egyéni hibák előztek meg a bal oldalunkról. Mind ezek ellenére a győzelmünk megérdemelt, mert a csapat java része azt csinálta a pályán, amit kértem tőlük. Nagy segítség volt Végh Krisztián jelenléte a kapuban, aki a három gól ellenére végig magabiztosan védett és adott ezzel rengeteg plusszt, stabilitást az előtte játszóknak. Góljaink egytől-egyig remekbe szabottak voltak, különösen Nádasé, aki a kinn álló kapus felett mintegy 35 méterről emelt a hálóba. Végre láttam a csapategységet és sok dolgot azokból, amiket nap, mint nap gyakorolunk, így talán nem elbizakodott célként azt tűztük ki, hogy a felsőházban végezzünk.
Jók: Végh Krisztián, Borza Bence, Gladkov Zoltán, Kutika Dániel